az előző bejegyzésem sulira készült, de meghagyom, hátha jól jön valakinek médiára:) amúgy hát, ismét süllyedek az élet mocsarában és kétségbeesetten keresem a fényt az egyre nyomasztóbb télvégi mindennapok letargiájának kiküszöbölésére. kerestem emberekben, de rájöttem, hogy ők is a mindennapok rabjai. kerestem filmekben, önkifejezésben, természetben.. egyik sem jelentett megoldást. így hát visszatértem a zenéhez és az emlékekhez. ismét azért siránkozom, ami már elmúlt. a jelen mindig csak akkor tűnik jónak, amikor már nem jelen. és hogy szégyenteljesebb legyen a helyzetem, újonnan igyekszem feltárni az egyedül iszogatás rejtélyeit is, hátha attól jobb lesz. nevetséges... ezzel a kis monológgal pedig feltételezem, hogy komoly ellenszenvet váltottam ki belőled. még ez is..:D jó, egyszerűbb, ha képekbe gyűjtöm..
így érzem magam:
mert így viselkedek:
az utolsó mondjuk pár korty alkohol után megfordul: D
Szinte minden film (vagy televíziós műsor) képsorait összeillesztik, összevágják, más szóval montírozzák. (vágás) A montírozásnak köszönhetően a cselekmény többnyire pergőbb lesz a valódi történések ritmusánál, sokszor szempillantás alatt új térben és másik időben találja magát a néző. A montázs tehát kiemeli egy-egy eseménysorból a legfontosabb részleteket, sűríti, tömöríti a bemutatás szempontjából fontos eseményeket, illetve segítségével szabadon alakítható valamely film tere és ideje.
A cselekmény sűrítésére az amerikai Griffith már a tízes években sajátos montázsfajtát használ, az ún. párhuzamos montázst, amellyel az egyidőben, de különböző térben zajló (és egymással összefüggő) eseményeket felváltva mutatja. A párhuzamos montázst azóta is gyakran használja a film, főleg az üldözés/menekülés típusú jelenetekben.
A montázs azonban többre is képes, a színészi jelenlét intenzitása a vásznon rendkívüli módon felerősíthető, ha a szereplők cselekvéseit önmagukban esetleg értelmezhetetlen részletképek megszakított sorozatával mutatja meg az alkotó. Ezt mutatja be a következő filmrészlet, Kalmár László Halálos tavasz c. filmjéből.
s hogy egy mai példával is szemléltessem a montázs lelki állapotra gyakorolt hatását és kicsit "felpörgessem" az előadást, következzék egy részlet a Crank című filből:
Az egymást követő rövid beállításokra példa a párbeszédek felvétele, ami történhet egy szögből, mindkét szereplő mutatásával, mintha a kamera, s ezáltal a néző a párbeszéd résztvevőjévé válna, valamint a szereplők felváltva történő bemutatása az arckifejezések és a beszéd ideje alatt. Ennek szemléltetésére egy ismert magyar szappanoperából választottam egy részletet:
Fontos fejlemény az is, hogy a televízió világának képi értelemben legkreatívabb műsortípusai - a reklámok és a klipek - számára egyértelműen a montázs a legfontosabb formanyelvi eszköz üzeneteik megfogalmazására. Serj Tankian Empty walls című számának klipje gyerekekkel mutatja be például a World Trade Center katasztrófáját.
"alattomosság sötét felhője borította be a boldogság kék egét." egész nap ez a szöveg jár a fejemben. olyasmi. nem tudom, hogy a karácsonytól való undor orvoslásra szorul-e, mindenesetre az évek elteltével egyre kevésbé várom ezt a kissé monumentalizált ünnepet. pár éve körbeugráltam a fát és visongtam, hogy: jajj de szép a kajácony! tök mindegy volt, mit kaptam ajándékba, én örültem neki. sajnos ma már látom azt, amit a gyerek (és a naivabb felnőtt) szeme elől eltakar a média; a karácsony nem a szeretet, sokkal inkább a kényszer ünnepe. a hitelből fizetett ajándékok, a propaganda, a bájmosoly és megjátszott boldogság ünnepe. bekapcsolom a tv-t és (miután a reklámáradatot már megszoktam) szembesülnöm kell azzal is, hogy télen a városban nem is csövesek dideregnek vagy szürcsölik a napi felest a buszmegálló büféjében, hanem érintőképernyős telóval csengettyűzik az utca embere /mosolyogva. sőt, Jézus sem született volna meg, ha nem lett volna mikulásmintás coca-cola kamion. és az az elmaradhatatlan x-faktor koncert... azért van jó oldala is a karácsonynak, főleg ha befolyásolhatatlanok ünneplik. ilyenkor kikapcsoljuk a tv-t, gyújtunk egy csillagszórót és a náthát félretéve szívjuk be a füst, a fenyő és a bejgli illatát. és mi lenne velünk régi sci-fis, karácsonyi üdvözlőkártyák nélkül? =)
Meneküljünk az álmok világába! ez a jelmondatom, mióta élek, habár jelenleg a rémálmok világán kívül nem sok helyre van belépőkártyám:l de én ezzel is megelégszem, nagyobb ihletadó, mint a csillámpónik és szivárványok. szóval a planéta ahova most menekülök, egy új irányzat, az elektronikus zene legelfajzottabb változatának szférájában úszik. mindig is az élőzenét támogattam, de ez legyőzött. eleinte nem értettem a dubstep kedvelőket, de megszoktam, rászoktam. búg, zúz, üt-vág, és ami a legjobb, nem igényel gondolkodást. az elgondolkodtató zenéhez idő kell, türelem, igényesség, amire mostanság sajnos nem érek rá. talán ezért kezdtem el hallgatni a wubwubot. a hácés fajtát. persze ez csak annyit jelent, hogy mégegy műfajjal bővült kedvenceim listája, nem ütötte ki egyiket sem. itt is akadnak nevetséges, gagyi, és meglehetősen idegesítő zeneszámok, dehát zene terén senki sem mindenevő. most pedig következzék életem először hallott dábja és mai kedvencem. hallgassátok egészséggel!
Azt hiszem, most jött el az idő. Igen, megtaláltalak a pöcegödörben, úgyhogy újult erővel fogjunk is hozzá egy újabb bejegyzéshez.:) A probléma, ami pedig bejegyzés írására késztetett, a facebook. Megtaláltam a fiatalság elhülyülésének fő gyökerét, ami ezen leegyszerűsített, különösebb agykapacitást nem igénylő közösségi portálnak köszönhető. Míg 20 éve a számítógép megjelenése és elterjedése formálta át a világot, ma már az internet, az érintőképernyő, a 3D-s filmvetítés, az LCD-tévék és egyéb fontos technikai vívmányok teszik ugyanezt a fejlett és fejlettnek óvatosan nevezhető országokban. A családi háztartásokban 10-15 éve még a vezetékes telefon is ritka volt, ehhez képest 2011-ben már majdnem minden főre jut egy apró, hordozható készülék, ami gyakran az internethasználatot is lehetővé teszi (mellesleg a japóknál már tíz éve is jelen volt az internetes mobil). Ezen pedig tagadhatatlanul a közösségi portálok a legnépszerűbbek. Meg tudnék őrülni, amikor a suliban szembejövő diák a szünet minden másodpercét a profilképének vizslatásával, a lájkok és ismeretlen ismerősök számának növelésével és értelmetlen posztok pakolgatásával tölti. A legidegesítőbb viszont a helyesírási hibák tömkelege, ami sosem zavarja a profiltulajdonos 1500 "barátjának" egyikét sem. A leggyakoribbak a külön írt igekötők (pl: "jujj töri ojan uncsí mindjárt el alszom*.*"), és a j és az ly használata. Nem is értem, miért a retorika rejtelmeivel foglalkozunk nyelvtanórán, amikor a hülyegyerek x-szel írja Mikszáthot a dogában.. Ehhez pedig úgy kapcsolódik a facebook, hogy az alapvetően helyesen író személyeket is magával szippantja az ökrök írásmódja, amit a lustaságuk alakított ki. Ezek szerint nehéz megkeresni az o betűt ha helyeselni akarunk valamit (pl: -akkor este gyere! -k.) de lelki fájdalmat okoz a nincs mit udvariassági forma nm-re csökevényesedése is. A kormány azt hiszi, az érettségi bekeményítésével (amibe pont másfél év múlva csöppenek bele) majd helyrerázódnak a kapitalizmus romjai, pedig nem a vizsgák, hanem a tanítás színvonalával vannak problémák. Tény, hogy színvonalas a tanmenet, de nem mindenki kompatibilis a legfeleslegesebb infók elraktározására. Ezért kéne rendesen megtanítani az alapokat, és úgy engedni a diákot a nagybetűs életbe. Mit lehet tenni? Semmit. Bennem volt némi ambíció az önképzésre, ezért is írtam nektek ezt a kissé hosszúra nyúlt bejegyzést, de reménykedem, hogy nem vagyok teljesen egyedül ezekkel a gondolatokkal. Ígérem, nem írok több ilyet, még a végén személyiségi jogokat fogok sérteni, de örülnék, ha páran legalább rákeresnének a guglén, hogy írjuk helyesen, hogy b**** meg. Még visszatérek, üdv!:)
hmm.. ez életem hatodik blogja. az önkifejezés és a szólásszabadság megszállottja vagyok, de van egy olyan érzésem, hogy rohadtul nem érdekel senkit, mit gondol egy koszos hippi az univerzumról, embertársairól és egyéb haszontalan, világmegváltó dolgokról. minek osztanám meg másokkal a véleményem, amikor manapság mindenki a saját kis életével van elfoglalva(pedig legtöbbünk a "saját életében csak egy mellékszereplő"). többekközött én is. ezt a blogot is hasonló lelkesedéssel kezdtem el, mint a többit, és hasonló kiüresedéssel fogom befejezni. nem mintha csurig lennék bejegyzésekkel meg látogatókkal, de a leírás tartalmazza, hogy ha kell, naplóként is üzemelni fog a számomra. szóval kedves naplóm! lehúzlak a világháló harmatcseppes vécéjén, hogy aztán egy hónap múlva ismét megtaláljalak egy pöcegödörben, kitépjem ezt az utolsó lapot és kiélesítsem a vázlatok pengéjét. már látom az arcomon fakadó mosoly rózsáit, amint ezen sorokat bújva visszaemlékszem erre az esős csütörtöki délutánra, amikor végső unalmamban kihajítottalak az ablakon. adnék egy búcsúcsókot, ha nem lennék lusta megmozdulni, majd letörölni a képernyőről a szájfényt. ehelyett kapsz egy hozzád méltó, pixeles jelképet, amit ugyan csak egy virtuális levelezőprogram tud képpel közvetíteni, mégis beépült a már megszokott, közösségi portálokon megjelenő üzenőfali bejegyzések misztikus világába:(K). találkozunk egy hónap múlva.
Egy virtuális nosztalgiakörút során futottam össze régi kedvencem, a Serious Sam felújított változatával, immár Xbox-on. Mikor beruháztunk második számítógépünkre, hónapokig csupán egyetlen játékkal vagy személlyel nyomultunk. Serious Sammel. Érthető tehát, hogy mély nyomot hagyott bennem a "kutyabékák" és az ordító, fejnélküli kamikaze harcosok özöne, akiket seperc alatt legyilkolhatott gépágyúval, azaz "minigunnal" kigyúrt, izomtrikós főhősünk. Kiadták a második részt is, habár az már nem igazán nyerte el tetszésem. Mégis valami új kellett. Öcsémnek köszönhetően leltem rá erre a remakere, ahol a pályák, és a motor ugyanaz, a grafika (főként a HD felbontásnak köszönhetően) pedig annál szebb. Akadt még pár újítás, pl. hősünk lecserélte izzadt trikóját és a királykék brainiac farmert, és a dimenziószökevények is új öltözéket kaptak. A helyszínek néhol gyönyörködtetnek, elvarázsolnak, s az ég is más színekben játszik. Xboxon először bonyolultnak tűnt az irányítás, de a készítők (mint minden lövöldözős xbox játékban) erre is gondoltak, ugyanis nem szükséges a pontos célzás, hogy eltaláld Mental szolgáit. Nehézségi szintek közül itt is választhatunk, "ha játszani akarsz, és nem szenvedni", ajánlom az easy fokozatot.:) Rendesen leköt, folyamatosan küldi az adrenalinfröccsöket, igazi kézremegtetős játék. Csak ajánlani tudom. Számítógépen és Xboxon egyaránt.
