Szinte minden film (vagy televíziós műsor) képsorait összeillesztik, összevágják, más szóval montírozzák. (vágás) A montírozásnak köszönhetően a cselekmény többnyire pergőbb lesz a valódi történések ritmusánál, sokszor szempillantás alatt új térben és másik időben találja magát a néző. A montázs tehát kiemeli egy-egy eseménysorból a legfontosabb részleteket, sűríti, tömöríti a bemutatás szempontjából fontos eseményeket, illetve segítségével szabadon alakítható valamely film tere és ideje.
A cselekmény sűrítésére az amerikai Griffith már a tízes években sajátos montázsfajtát használ, az ún. párhuzamos montázst, amellyel az egyidőben, de különböző térben zajló (és egymással összefüggő) eseményeket felváltva mutatja. A párhuzamos montázst azóta is gyakran használja a film, főleg az üldözés/menekülés típusú jelenetekben.
A montázs azonban többre is képes, a színészi jelenlét intenzitása a vásznon rendkívüli módon felerősíthető, ha a szereplők cselekvéseit önmagukban esetleg értelmezhetetlen részletképek megszakított sorozatával mutatja meg az alkotó. Ezt mutatja be a következő filmrészlet, Kalmár László Halálos tavasz c. filmjéből.
s hogy egy mai példával is szemléltessem a montázs lelki állapotra gyakorolt hatását és kicsit "felpörgessem" az előadást, következzék egy részlet a Crank című filből:
Az egymást követő rövid beállításokra példa a párbeszédek felvétele, ami történhet egy szögből, mindkét szereplő mutatásával, mintha a kamera, s ezáltal a néző a párbeszéd résztvevőjévé válna, valamint a szereplők felváltva történő bemutatása az arckifejezések és a beszéd ideje alatt. Ennek szemléltetésére egy ismert magyar szappanoperából választottam egy részletet:
Fontos fejlemény az is, hogy a televízió világának képi értelemben legkreatívabb műsortípusai - a reklámok és a klipek - számára egyértelműen a montázs a legfontosabb formanyelvi eszköz üzeneteik megfogalmazására. Serj Tankian Empty walls című számának klipje gyerekekkel mutatja be például a World Trade Center katasztrófáját.
