Semmi konkrét

A következő bejegyzésem egy házifeladat gyümölcse, s elsősorban azoknak célzom, akiknek a jövőben, hasonló célból szüksége lehet rá, vagy csak marhára unatkoznak:)

Etika és büntetőjog. Különbözőnek tűnhet a két fogalom, melyek között ennek ellenére nemegy párhuzamra lelhetünk; sőt, bizonyos esetekben egymás alapját képezik. A legfőbb különbséget Bibó István fogalmazta meg: ,,az erkölcs belső érzelemre, a jog külső cselekedetre vonatkozik." Az erkölcsök kialakulása tehát jóval előbb, az embert az állatoktól megkülönböztető tulajdonságok megjelenésével vette kezdetét, míg a büntetőjog az első civilizált társadalmak körében rendfenntartási szándékkal tűnt fel. Mindemellett a vallás is meghatározó szerepet töltött be a büntetőjog és az etika sorsának alakulásában, hiszen például a keresztény Tíz Parancsolat az erkölcsi normák első írott összefoglalásaként teremtette meg a még ma is élő, ugyan jóval rugalmasabb etikett alapjait, mely már egy évezrede is meg-meg jelent I. Szent István hittérítő jellegű és a magántulajdon védelmét célzó törvényeiben. Ekkor (Hammurapi birodalmához hasonlóan) hazánkban még élt a jogosnak minősíthető "szemet szemért" elv, mely mai szemmel nézve, túl a XVIII-XIX. század emberi és polgárjogi küzdelmein ugyan elmaradott, barbár módszernek tűnhet, egyes fejlődő országokban (például Pakisztán) ma is megfigyelhetők hasonló kegyetlenségű büntetések, mint a kövezés. A büntetőjog és az etika fogalma tehát relatív, kapcsolatuk a körülmények függvényében változik. Míg a fejlődő országokban gyakran vallási nézetekre hivatkozva végeznek ki embereket (a fejlettek közt is létezik halálbüntetés), a fejlettekben már szinte alig élnek a szó szoros értelmében vett hívők, az erkölcsi normák pedig ezáltal jelentősen korrodálódtak (ezt tetézi a telekommunikáció miatt feleslegessé vált személyes kontaktus és a nonverbalitás hiánya), a társadalom mozgatórugójává pedig a pénz emelkedett. Madách Imre Az ember tragédiája című művében az eszmék bukásának okát firtatja, melyet főként az elkorcsosuló, züllött erkölcsökben lát meg.
,,Mindég az állat első bennetek,
És csak midőn ezt birád csitítni,
Eszmél az ember, hogy nagy gőgösen
Megkeresse azt, mi első lényege. "
Nem kizárt, hogy a kapitalizmus is a normákkal együtt fog elbukni.
,,Pénzt vagy életet?" teszi fel bizonytalanul a paradoxonná fajult kérdést a rabló, még bizonytalanabbá téve a személyzetet, akik valóban mérlegelni kezdenek élő és élettelen fontossági sorrendjén. A helyzet a büntetőjogi szerveknél sincs másként. Ugyan minden büntetést (legyen az pénz, szabadságvesztés vagy halál) valamilyen szinten a moralitás hiánya miatt szabnak ki, ez nem minden esetben arányos a tettek súlyával (a Cozma-gyilkosság elkövetőinek élethossziglani börtönbüntetését, újratárgyalás után, 18 évre, Sztojka Iván 20 évnyi fegyházbüntetését pedig 8 év börtönre csökkentették).
Egyre divatosabb eszközök állnak a priuszközeliek rendelkezésére is a törvény alóli kibújásra, mint Földesi Szabó László legendássá vált sétája, ki a bíróságról, de gyakori a beteges elmeállapotra való hivatkozás is, melyet napjainkban skizofrénia helyett a bűntudat és a döntéshozatal előtti izgalom okozta, egyébként természetes stresszel indokolnak.
A világ ezidáig képtelen volt teljesen összefésülni a büntetőjogot és az etikát. A túlzott szigor elavult, a túlzott szabadelvűség veszélyes. A társadalom feladata az aranyközépút megtalálása, nem az "aranyközértpultté". Ehhez azonban már túl fejlett és etikátlan a világ, a büntetőjog pedig az alkotmányosság maradványainak látszatintézménye.