Meneküljünk az álmok világába! ez a jelmondatom, mióta élek, habár jelenleg a rémálmok világán kívül nem sok helyre van belépőkártyám:l de én ezzel is megelégszem, nagyobb ihletadó, mint a csillámpónik és szivárványok. szóval a planéta ahova most menekülök, egy új irányzat, az elektronikus zene legelfajzottabb változatának szférájában úszik. mindig is az élőzenét támogattam, de ez legyőzött. eleinte nem értettem a dubstep kedvelőket, de megszoktam, rászoktam. búg, zúz, üt-vág, és ami a legjobb, nem igényel gondolkodást. az elgondolkodtató zenéhez idő kell, türelem, igényesség, amire mostanság sajnos nem érek rá. talán ezért kezdtem el hallgatni a wubwubot. a hácés fajtát. persze ez csak annyit jelent, hogy mégegy műfajjal bővült kedvenceim listája, nem ütötte ki egyiket sem. itt is akadnak nevetséges, gagyi, és meglehetősen idegesítő zeneszámok, dehát zene terén senki sem mindenevő. most pedig következzék életem először hallott dábja és mai kedvencem. hallgassátok egészséggel!
/imádom ezt a képet
