"alattomosság sötét felhője borította be a boldogság kék egét." egész nap ez a szöveg jár a fejemben. olyasmi. nem tudom, hogy a karácsonytól való undor orvoslásra szorul-e, mindenesetre az évek elteltével egyre kevésbé várom ezt a kissé monumentalizált ünnepet. pár éve körbeugráltam a fát és visongtam, hogy: jajj de szép a kajácony! tök mindegy volt, mit kaptam ajándékba, én örültem neki. sajnos ma már látom azt, amit a gyerek (és a naivabb felnőtt) szeme elől eltakar a média; a karácsony nem a szeretet, sokkal inkább a kényszer ünnepe. a hitelből fizetett ajándékok, a propaganda, a bájmosoly és megjátszott boldogság ünnepe. bekapcsolom a tv-t és (miután a reklámáradatot már megszoktam) szembesülnöm kell azzal is, hogy télen a városban nem is csövesek dideregnek vagy szürcsölik a napi felest a buszmegálló büféjében, hanem érintőképernyős telóval csengettyűzik az utca embere /mosolyogva. sőt, Jézus sem született volna meg, ha nem lett volna mikulásmintás coca-cola kamion. és az az elmaradhatatlan x-faktor koncert... azért van jó oldala is a karácsonynak, főleg ha befolyásolhatatlanok ünneplik. ilyenkor kikapcsoljuk a tv-t, gyújtunk egy csillagszórót és a náthát félretéve szívjuk be a füst, a fenyő és a bejgli illatát. és mi lenne velünk régi sci-fis, karácsonyi üdvözlőkártyák nélkül? =)
