Viszonylag eseménydús két nappal szolgált a szünetnek ugyan óvatosan nevezhető tavaszi holiday (kerülöm a szóismétlést). Húsvét hétfőre ki is józanodtam, s olcsókölnitől illatozva fogok hozzá bejegyzésemnek. Sajnos suliidőben hiányzik a beleélés és a hülyeség az életemből, nincs időm belevetni magam különféle elfajzott irányzatok; filmek, zenék valamint virtuális endorfin- és adrenalinforrások vizsgálatába. Sokkal inkább a lélek, az egyén és a nonverbális kommunikáció rejtélyeit tárom fel ebben az időszakban ami általában mélypontokat, boldogságot vagy szarkasztikus életszemléletet okoz (amúgy igen, azért használok ilyen mélyenszántó, idegen szavakat, hogy okosnak tűnjek és mert szófosásom van). Erre a leggyakrabban használt módszerem a beleélés. Ha tudni akarom, mire gondol a másik, elképzelem, hogy az ő helyzetében vagyok. Hogy reagálnék én? Mit jelent, amikor például nem válaszolok egy kérdésre, ha hümmögök, ha ok nélkül vigyorgok, vagy ha ismételgetem, hogy "nemtom", "antiszoc vagyok", "hmm" stb. Ebből időnként téves következtetéseket vonok le, plusz betegesen óvatos vagyok embertársaim és saját magam kiismerésében, és talán ennek köszönhető, hogy alig van pár ember akivel nem csak jópofiból pendülünk egy húron. Már lemondtam a megbolonduló társadalom elleni küzdelemről (nem mintha foglalkozna vele bárki), s habár nem lettem a része, rájöttem, hogy nincs értelme ezen idegeskedni. Véletlenek folytán beszéltem pár iqharcossal, akik nem bírták feldolgozni azt a pár mondatnyi információt, amit a való világ, a facebook és a tükörhobbitok ellen irányítottam, s elgondolkoztam, hogyan jutna el az agyukig, hogy a propaganda és a kapitalizmus diktatúrájában élnek? Hát sehogy. Eugenikusan hangzik, de szerintem nem tesz jót, ha az erről tudomást vevők és a nyugodt szívű fogyasztók keverednek. Mármint nem házasságkötéssel és gyerekvállalással, mert mindenki a saját sorsa kovácsa, de ha muszájból egy közegbe kerül két ilyen szinten különböző ember, akaratlanul is eltanulják egymás gesztusait. Pl a jelőj be fészbukkon, a nevem jani vagyok oz't tshőő vagy a lájkojjad már hogy népszerűbbnek tűnjek, még ha a való életben szarnak is a fejemre. Tudom, hogy mulandó az emberiség, ezért apróságokba temetkezem és igyekszem kizárni magam ebből a komédiából, ami nap mint nap körülvesz és minden erejével azon van, hogy magába szippantson, és nyugodtan, a jövőt figyelmen kívül hagyva ÉLEK. "A Földet az unokánktól kaptuk kölcsön." Miért, vállal valaki manapság gyereket? Miért szülne bele bárki saját akaratából egy gyereket ebbe a borzalomba?(hacsak nem jár a segíly) Na mindegy, elég a felesleges töprengésből. A továbbiakban kellemes ünnepeket kívánok!:)
