Semmi konkrét

rövid iromány az ötvenhatos események közül választott témakörök egyikéről

Az 1956-os forradalmat követő megtorlás időszaka

Az 1956-os forradalom leverése után hatalomra kerülő kádári vezetés, bár a szovjet desztalinizáció miatt látszatra elhatárolódott a Rákosi rendszer módszereitől, valójában a diktatórikus szocializmushoz tért vissza és a december 12-én meghozott rendkívüli jogszabályok segítségével drasztikus lépésekre szánta el magát. Miután sikerült eltávolítaniuk a színről a legveszélyesebbnek nyilvánított személyeket és csoportokat, a társadalom elrettentését, megtörését, a közigazgatás kézbevételét és a párt szervezeteinek országos kiépítését tűzték ki célul. Az ekkor meginduló, 1962-es amnesztiáig tartó megtorlás legkorláttalanabb időszaka 1957 tavaszáig zajlott, amikor szinte bárkiből (tehát gyakran olyan személyekből is, akik nem követtek el semmit) bűnöst faragtak a statáriális jellegű pereken, csak hogy bizonyítsák a rendszer megingathatatlanságát (s hogy saját félelmeik okát is megszüntessék, tudniillik maguk is féltek a még kint lévő fegyverek hatalmától). A statáriális bíróságokon kívül a rendszer fontos eszköze volt az internálás, mely által bárki akit a közrend megzavarására alkalmasnak nyilvánítottak, közbiztonsági őrizetbe vehető volt; ez helyettesítette az általános őrizetbe vételt, ami problémásnak és időigényesnek bizonyult az akkor még fejletlen ügyészség számára, emellett a tanúnak alkalmas személyekre ezáltal könnyedén tudtak nyomást gyakorolni a megfelelő vallomás kikényszerítése érdekében, s azokat is meg tudták büntetni, akik nem követtek el olyan súlyú tetteket, melyekért börtönbüntetés jár. Egy másik fontos megfélemlítő eszközük volt a sortűz, ami egyrészt bizonyítja az időszakra jellemzően a jogi korlátok gátlástalan áthágását, másrészt azt, hogy a rendszernek valóban mindenki áldozata volt, nem csupán az előzetes események résztvevői. Aki tehát nehezményezte a rendszer adottságait, meg kellett, hogy tartsa véleményét, s az évek során be kellett állnia a sorba. Ez az oka, hogy nehéz állást foglalni az elítéltek kapcsán, hiszen nem létezett jó és rossz oldal, csak egyetlen párt, aminek mindenki kénytelen volt alávetni magát. Nem utolsó sorban a korabeli viszonyoktól a jelenlegi magyar társadalom már rég eltávolodott és függetlenedett. Emellett hátráltató tényező az is, hogy a koncepciós perekről szinte lehetetlen megállapítani, hogy van-e valós alapjuk vagy itt is csupán a megfélemlítés áldozatairól van szó. Ebből pedig az következik, hogy megfelelő értékítéletet sem tudunk hozni kételyek nélkül az elítéltek tetteiről (vagy el nem követett tetteiről). Az viszont tény, hogy akadnak kivételes esetek, melyeket mai szemmel nézve is megkérdőjelezünk, vagy éppen állást foglalunk mellettük/velük szemben. De épp a hiányos és bizonytalan tényekből valamint a korszaktól való függetlenségünkből kifolyólag nem tehetnénk meg, hogy mártírként kezeljük a koncepciós perek elítéltjeit.

Kezdjük az egyik legismertebb perrel, mely során Nagy Imrét ítélték halálra. Élete ellentmondásos abból a szempontból, ahogy az utókor tekint rá. Annak legnagyobb részét ugyanis kommunista elvek megvalósítására való törekvése tette ki. Szinte minden munkás mozgalomnak tagja volt, itthon és a Szovjet Unióban egyaránt, csakúgy mint a Vörös Hadseregnek, amibe 1941-ben önként lépett be. Sztálin halála után egy megható, a diktátort méltató beszédet mondott, s felszólította az országgyűlést a megemlékezés törvénybe iktatására. A gazdaság- és agrárpolitikában jártas volt; e téren is megjelennek ellentétek, például az, hogy míg eleinte a „padlássöprő” becenévvel illették, később ő állt elő az új szakasz politikájával. Miután a forradalom során Rákosit lemondatták és őt helyeztékminiszterelnöki pozícióba, egyértelmű volt, hogy a forradalom minisztereként fogják elkönyvelni. Ez okozta vesztét. A kádári hatalomnak ugyanis el kellett tüntetnie a bizonyítékot létrejöttük tisztázatlan körülményeire, valamint elítélése kézenfekvő magyarázattal szolgált a proletariátus osztályellenségeként az 56-ban történt eseményekre nézve. A vádirat valóban alaptalannak bizonyult; ezért is tekinthető koncepciós pernek. A sors fintora, hogy 1954-ben Nagy hozta nyilvánosságra, hogy a rehabilitált kommunista vezetők ártatlanok; ekkor szabadult Kádár János is.

Maléter Pál, a forradalom másik jelentős alakja hasonlóan ellentmondásos életúttal rendelkezik, bár 56 után sokan a betyárokhoz hasonló népi hősként képzelték el.1939-ben önként jelentkezett katonának, majd amikor 1944-ben hadifogságba esett, ugyancsak önként az oroszok mellé állt és partizánként harcolt tovább Erdélyben. 1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány őrzászlóaljának parancsnoka lett. A forradalom napján Budapestre vezényelték, hogy segítsen leverni azt. Ezek után ismeretlen okokból kifolyólag átállt a forradalmárok pártjára. Miután pedig megalakult az új kormány, Nagy Imre hadügyminiszterré nevezte ki, amit sokan (például Pongrátz Gergely, a Corvin köz parancsnoka) elleneztek. Maléter november 3-án magyar tárgyalóküldöttség tagjaként a tököli szovjet főparancsnokságra ment, ahol nyomban letartóztatták majd a forradalom után Nagy Imrével együtt halálra ítélték.

Több ehhez hasonló per zajlott még le (például Rajk László pere), de ezeknem összehasonlíthatók azokkal, melyek során valóban büntetlen, csupán alapvető emberi jogokért harcba szálló személyeket ítéltek el. 
Több mítosz kering például a fiatal orvostanhallgató,Tóth Ilona pere körül. Tóth Ilona október 23-án részt vett a diáktüntetésen, majd a Péterffy kórházba jelentkezett ápolónak, ahol az Önkéntes Mentőszolgálat tagja, majd a kórház kisegítő részlegének vezetője lett. 
Később bekapcsolódott az illegális ellenálló mozgalmakba, röpcédulákat készített és részt v
ett az Élünk című folyóirat szerkesztésében.November 20-án társaival együtt letartóztatták, majd szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával halálra ítélték, és 1957. június 27-én felakasztották. Sokan úgy vélik, csupán azért ismerte be (teljes részletességgel) tettét, hogy társait védje, nem beszélve a körülményekről, melyek könnyen megtörték azokat is, akik nem követtek el semmit. Érdemes megemlíteni azokat is, akikkel a koncepciós perek során hasonlóan jártak el, mint a Szoboszlay-per vádlottjai, akik Szoboszlay Aladár római katolikus romániában élő plébánossal az élen arra törekedtek, hogy a Szoboszlay által írt Confederatio (magyar-román egyesülés) megvalósítása érdekében a magyar forradalommal egyidejűleg, a kommunista rendszer megdöntésére forradalmat robbantsanak ki Romániában is. Mindkét próbálkozásuk kudarcba fulladt, s mai szemmel inkább naivnak ítélik meg tettüket. 57, többségében magyar nemzetiségű személyt tartóztattak le, akik közül 10 személyt halálra, 5 személyt életfogytiglanra ítéltek, a többieket pedig 8-25 év börtönbüntetéssel sújtották.
Végül ne feledjük a pesti srácokat; azokat a tizenéves fiúkat, akik fegyverrel és molotov-koktéllal kezükben indultak a rezsim ellen, s ítéltettek különféle büntetésekre, vagy akár halálra. Utóbbit tanúsítja Mansfeld Péter esete, akit a forradalom legfiatalabb áldozataként a Blaski-per keretében 16 évesen ítéltek halálra, s 18. életévének betöltésekor végeztek ki többekközt szervezkedésért, felbujtásért, lopásért stb. A forradalom kezdetekor a Széna-téri ellenállókhoz csatlakozott a Szabó bácsi (56 Bem apója) által vezetett csoportba, s november 4-éig maradt velük, majd fegyvereket gyűjtött össze a forradalom újjáéledése esetére (az események lezárulta után megrögzötten hitt benne, hogy ez meg fog történni). Tegyük hozzá, hogy maga a tény is hihetetlen (s egyértelműen bizonyítja a kor problémáinak súlyosságát), hogy gyermekek (önként) vettek részt egy fegyveres összeütközésben.

A koncepciós perek ítéleteinek realitása tehát a mai napig vitatott és több szempontból megkérdőjelezhető, de ebből az is következik, hogy a forradalom hőseinek nevezett mártírokat sem tudjuk megfelelően megítélni. Az mártír, aki átállt a forradalmárok oldalára, vagy az, aki politikailag függetlenül vívta meg harcát az elnyomó gépezettel szemben? Ezek olyan kérdések, melyekre már sosem kaphatunk választ, mindenesetre érdemes az eseményt úgy elkönyvelni, mint a magyarság büszkeségét erősítő tettet, s példamutatást az utókor hanyatló mentalitásának. 

hát, telik a nyár. jelenleg a számomra legaggasztóbb jelenség a továbbtanulás, habár még majd' egy évig előttem a lehetőség a készülésre, de alapjában véve sem vagyok a toppon lelkiekben (azt hiszem, irritál néhány ezer ember). hogy ezt orvosoljam, a fertőző és világuralomra törekvő virtuális világot választottam megoldásként. esővízben fürdés és agyagedénykészítés helyett. az internet hullámait meglovagolván, gázmaszkos szájönszfiksön szereplők fotóit keresgélve kiváló grafikákra bukkantam, melyek atyjáról nem sokat tudok, ugyanis deviant art-on leltem a csekély adattal ellátott profilra, de minden bizonnyal sokan és sokat köszönhetnek neki azok, akik szeretik az elvont tartalommal és képi elemekkel ellátott összeállításokat. ízelítő héccáz.

swag. something worthless and gay. vagy secretly we are gay. vagy csak simán fag. istenem, úgy kritizálnám ezt az újsütetű szart, meg úgy alapvetően a nyugatmajmoló tinédzser társadalmat, de nincs erőm.. már belefáradtam, hogy olyanokkal osztom a véleményem, akik a tükörbe köpve pártolják azt, ami ellen az egész énjük tüntet. "olyan demotiváló, hogy egy DC cipőbe meg egy félrecsapott sapkába zúgnak bele a Converse cipős lányok.." miért, te mit csinálsz?? posztold ki, hogy strandolsz, vagy a bmx pályán csorgatod a nyálad, aztán vedd fel a hátfájós kacsaszájas pózt és máris felülkerekedtél a Converse cipősökön. vagy nézegess tumblr-ön eiffel tornyos vintage képeket, és rakd ki borítóképnek a timelinéden. ááá abból is elegem van, hogy vásároljon garnier fuckin double moisture care shit testápolót, mert attól szebb lesz az élete, mint másoknak! magyarok vagyunk baszki.. és nem lesz szebb az életünk baszki. megint húzom magam ahelyett, hogy élném a tinik kalandokkal teli életét. "már majdnem éjfél és még kint vagyok cimbikkel:O*.*(l)" hát te aztán nem aprózod az életet. biztosan szétvet az adrenalin, hogy van időd a cimbikkel féjszbukkozni majdnem éjfélkor. aztán amikor azt mondom valakinek, hogy éppen kilencgeget nézek, még én kapom az arcomba, hogy nincs életem. hát azért nézek kilencgeget, mert ha van pár perc szabadidőm, azt igyekszem arra fordítani, hogy egy picikét felszabaduljak és mosolyogjak szemöldökráncolás helyett. az olvasás is szép dolog, de valahogy a Godotra várva nem adja meg azt az élményt, amit egy könyv olvasása során elvárhatnék. és hát sajnos a huszonöt kötelező mellet, aminek bizonyára rengeteg hasznát veszem majd az életben, még a szünet alatt sincs időm olyat olvasni, amit szeretek. önkifejezés? ó persze, már rég kiölték belőlem a hajlamot az ilyesféle időpocsékolásra. meló? nincs protekcióm, és nem akarok egy strandbüfében megrohadni 40 fokban. marad tehát a számítógép. tanulás mellett természetesen, mert töri versennyel, egy húzós dolgozattal és egy német szóbelivel kezdem az évet, túl az augusztusi osztályozó vizsgán, amit azért csinálok, hogy az idén leadott tantárgy helyett ismét legyen egy kis plusz délutáni időtöltés, csak hogy végképp ne unatkozzak. ezektől függetlenül élvezem a nyarat. nagyon..őő szép évszak. jófejek a szúnyogok, tökjó megdögleni a melegben aztán szarrá ázni, és lehet vedelni a hét minden napján. meg.. őő.. piálni is.. vagy mondjuk inni.. vagy lemenni a strandra és nézni az önbecsülésben fürdő egyéneket a Bálnák ki a partra című Kispál és a borz albumot hallgatva. jaa amúgy szeretnék egy tetoválást.. csak félő, hogy megint a szüleim véleményének kikérése nélkül fog a csuklómra teremni. mert I don't need permission. I've got swag. nemám

őt varrják rám hamarosan:')

A következő bejegyzésem egy házifeladat gyümölcse, s elsősorban azoknak célzom, akiknek a jövőben, hasonló célból szüksége lehet rá, vagy csak marhára unatkoznak:)

Etika és büntetőjog. Különbözőnek tűnhet a két fogalom, melyek között ennek ellenére nemegy párhuzamra lelhetünk; sőt, bizonyos esetekben egymás alapját képezik. A legfőbb különbséget Bibó István fogalmazta meg: ,,az erkölcs belső érzelemre, a jog külső cselekedetre vonatkozik." Az erkölcsök kialakulása tehát jóval előbb, az embert az állatoktól megkülönböztető tulajdonságok megjelenésével vette kezdetét, míg a büntetőjog az első civilizált társadalmak körében rendfenntartási szándékkal tűnt fel. Mindemellett a vallás is meghatározó szerepet töltött be a büntetőjog és az etika sorsának alakulásában, hiszen például a keresztény Tíz Parancsolat az erkölcsi normák első írott összefoglalásaként teremtette meg a még ma is élő, ugyan jóval rugalmasabb etikett alapjait, mely már egy évezrede is meg-meg jelent I. Szent István hittérítő jellegű és a magántulajdon védelmét célzó törvényeiben. Ekkor (Hammurapi birodalmához hasonlóan) hazánkban még élt a jogosnak minősíthető "szemet szemért" elv, mely mai szemmel nézve, túl a XVIII-XIX. század emberi és polgárjogi küzdelmein ugyan elmaradott, barbár módszernek tűnhet, egyes fejlődő országokban (például Pakisztán) ma is megfigyelhetők hasonló kegyetlenségű büntetések, mint a kövezés. A büntetőjog és az etika fogalma tehát relatív, kapcsolatuk a körülmények függvényében változik. Míg a fejlődő országokban gyakran vallási nézetekre hivatkozva végeznek ki embereket (a fejlettek közt is létezik halálbüntetés), a fejlettekben már szinte alig élnek a szó szoros értelmében vett hívők, az erkölcsi normák pedig ezáltal jelentősen korrodálódtak (ezt tetézi a telekommunikáció miatt feleslegessé vált személyes kontaktus és a nonverbalitás hiánya), a társadalom mozgatórugójává pedig a pénz emelkedett. Madách Imre Az ember tragédiája című művében az eszmék bukásának okát firtatja, melyet főként az elkorcsosuló, züllött erkölcsökben lát meg.
,,Mindég az állat első bennetek,
És csak midőn ezt birád csitítni,
Eszmél az ember, hogy nagy gőgösen
Megkeresse azt, mi első lényege. "
Nem kizárt, hogy a kapitalizmus is a normákkal együtt fog elbukni.
,,Pénzt vagy életet?" teszi fel bizonytalanul a paradoxonná fajult kérdést a rabló, még bizonytalanabbá téve a személyzetet, akik valóban mérlegelni kezdenek élő és élettelen fontossági sorrendjén. A helyzet a büntetőjogi szerveknél sincs másként. Ugyan minden büntetést (legyen az pénz, szabadságvesztés vagy halál) valamilyen szinten a moralitás hiánya miatt szabnak ki, ez nem minden esetben arányos a tettek súlyával (a Cozma-gyilkosság elkövetőinek élethossziglani börtönbüntetését, újratárgyalás után, 18 évre, Sztojka Iván 20 évnyi fegyházbüntetését pedig 8 év börtönre csökkentették).
Egyre divatosabb eszközök állnak a priuszközeliek rendelkezésére is a törvény alóli kibújásra, mint Földesi Szabó László legendássá vált sétája, ki a bíróságról, de gyakori a beteges elmeállapotra való hivatkozás is, melyet napjainkban skizofrénia helyett a bűntudat és a döntéshozatal előtti izgalom okozta, egyébként természetes stresszel indokolnak.
A világ ezidáig képtelen volt teljesen összefésülni a büntetőjogot és az etikát. A túlzott szigor elavult, a túlzott szabadelvűség veszélyes. A társadalom feladata az aranyközépút megtalálása, nem az "aranyközértpultté". Ehhez azonban már túl fejlett és etikátlan a világ, a büntetőjog pedig az alkotmányosság maradványainak látszatintézménye.

Viszonylag eseménydús két nappal szolgált a szünetnek ugyan óvatosan nevezhető tavaszi holiday (kerülöm a szóismétlést). Húsvét hétfőre ki is józanodtam, s olcsókölnitől illatozva fogok hozzá bejegyzésemnek. Sajnos suliidőben hiányzik a beleélés és a hülyeség az életemből, nincs időm belevetni magam különféle elfajzott irányzatok; filmek, zenék valamint virtuális endorfin- és adrenalinforrások vizsgálatába. Sokkal inkább a lélek, az egyén és a nonverbális kommunikáció rejtélyeit tárom fel ebben az időszakban ami általában mélypontokat, boldogságot vagy szarkasztikus életszemléletet okoz (amúgy igen, azért használok ilyen mélyenszántó, idegen szavakat, hogy okosnak tűnjek és mert szófosásom van). Erre a leggyakrabban használt módszerem a beleélés. Ha tudni akarom, mire gondol a másik, elképzelem, hogy az ő helyzetében vagyok. Hogy reagálnék én? Mit jelent, amikor például nem válaszolok egy kérdésre, ha hümmögök, ha ok nélkül vigyorgok, vagy ha ismételgetem, hogy "nemtom", "antiszoc vagyok", "hmm" stb. Ebből időnként téves következtetéseket vonok le, plusz betegesen óvatos vagyok embertársaim és saját magam kiismerésében, és talán ennek köszönhető, hogy alig van pár ember akivel nem csak jópofiból pendülünk egy húron. Már lemondtam a megbolonduló társadalom elleni küzdelemről (nem mintha foglalkozna vele bárki), s habár nem lettem a része, rájöttem, hogy nincs értelme ezen idegeskedni. Véletlenek folytán beszéltem pár iqharcossal, akik nem bírták feldolgozni azt a pár mondatnyi információt, amit a való világ, a facebook és a tükörhobbitok ellen irányítottam, s elgondolkoztam, hogyan jutna el az agyukig, hogy a propaganda és a kapitalizmus diktatúrájában élnek? Hát sehogy. Eugenikusan hangzik, de szerintem nem tesz jót, ha az erről tudomást vevők és a nyugodt szívű fogyasztók keverednek. Mármint nem házasságkötéssel és gyerekvállalással, mert mindenki a saját sorsa kovácsa, de ha muszájból egy közegbe kerül két ilyen szinten különböző ember, akaratlanul is eltanulják egymás gesztusait. Pl a jelőj be fészbukkon, a nevem jani vagyok oz't tshőő vagy a lájkojjad már hogy népszerűbbnek tűnjek, még ha a való életben szarnak is a fejemre. Tudom, hogy mulandó az emberiség, ezért apróságokba temetkezem és igyekszem kizárni magam ebből a komédiából, ami nap mint nap körülvesz és minden erejével azon van, hogy magába szippantson, és nyugodtan, a jövőt figyelmen kívül hagyva ÉLEK. "A Földet az unokánktól kaptuk kölcsön." Miért, vállal valaki manapság gyereket? Miért szülne bele bárki saját akaratából egy gyereket ebbe a borzalomba?(hacsak nem jár a segíly) Na mindegy, elég a felesleges töprengésből. A továbbiakban kellemes ünnepeket kívánok!:)

Mellékeltem, ezért egy kávét mellékeltem. alakulóban az élet.. nem szapulom, számlát kérhet. rémalakokat nem kémlelek, helyette csak rímelek, nem pedig színlelek, mert színeket többé nem lelek és elveszítelek. régóta bolygatja neuronjaim a frísztájl, habár személy szerint nem űzöm profi szinten a szófacsavarást:D a lényeg, hogy a minap élőben tapasztalhattam néhány -sokak szerint primitívnek vélt ember szájából, amint olyan rímekkel dobálóznak -beatz nélkül, mint a parancsolat. lehet, hogy rajtam kívül nem sokan ismerik el az ilyen jellegű tehetséget, de még mindig jobb, mintha egyéb haszontalan, kifejezésmentes foglalatossággal töltenék szabadidejüket. ezt csak az érzi át, aki nyögött már ki részegen két pár rímet a dicsőség könnyeivel küszködve, miközben arra gondol: pázzeg ilyet is tudok! "meme képregények sora" amúgy nem akarok nagyon angolosodni és alávetni magam a droiddáprogramozásnak, de imádom a meméket:D szükségem van az endorfinra különben olyan kedélyállapotba kerülök mint az előző bejegyzéseim. nomeg itt a tavasz.. zöld a haraszt... dögölj meg te büdös paraszt:D szerintem cuki locsolóvers lenne. jelenlegi mondandóm csupán annyi, hogy ne úgy gondoljatok már a reppre mint a gettóniggák népzenéjére. csak megfelelő ízlés és  gondolkodás szükséges hozzá, ugyanis mindennek vannak határai. jah, és kerülni kell a szélsőségeskedést, mert a fikázás és az imádás nem tesz jót a zenekedvelők természetének. na goodbye bro's!

habár tegnap téged is antidepresszánsként használtalak, leírom, mi jött be még. először is, egy kis alternatív, olckúl zene, melyek közül a legkatartikusabb a következő szám volt:

a legaranyosabb:

és a legkedvcsinálóbb:

valamint zúztam egy jót egy egész napi szerencsétlenkedés után. remélem segíthettem ingadozó kedélyállapotú testvéreimnek!:)